július 29, 2009
február 18, 2009
UTAZÁS 2009 kiállítás
február 10, 2009
Bulgária - 2007
Kaliakra Rock Fesztivál - 2007
2007.06.30. A 10 éves évfordulónknak meg akartuk adni a módját, úgy terveztük, hogy messzebbi vizekre evezünk, de ez sajnos nem jött össze. Nem bánjuk! Eljutottunk Bulgáriába egy 3 és fél órás Manowar koncertre!
Ismét egyénileg bátorkodtunk nekivágni az útnak, vonattal mentünk Várnába, és onnan Kavarnába - a fesztivál helyszínére. Gyorsan megvettük a jegyet, biztos, ami biztos - nem fogadták el az Eurot. Levával kellett fizetnünk. Sebaj, a jegy megvolt és ez a lényeg! Ezután városnézés következett, Kavarna erre a két napra valóságos rocker-várossá változott, bármerre jártunk, mindenütt Manowar plakát, Motorhead és Manowar pólósok, motorok, motorosok, és mindenhol metál. Az összes vendéglátóhelyen- és még a köztéri hangfalakból is rockzene szólt.
Kaliakra (Jelentése: gyönyörű hegyfok)
Szerettük volna fokozni az izgalmakat és a koncert előtt elmentünk Kaliakrára, elvégre Kaliakra Rock Fesztiválra mentünk, tudnunk kellett, milyen is az a Kaliakra. Mikrobusszal mentünk, és bár déli órákban érkeztünk a középkori várromhoz, próbáltunk árnyékba húzodni, és sok folyadékot inni. Érkezésünkkor elsőként motorokat pillantottunk meg. :)
Kaliakra egy a tengerbe mélyen benyúló, meredek sziklafalak által határolt félsziget, állítólag a delfinek játszóhelye. Kegyetlen meleg volt, tűzött a nap - és nem sok árnyék volt, de megoldottuk. A sziklák között van egy kisebb múzeum, ahol látni lehet, hogy nézett ki régen a magas sziklákra épített vár teljes egészében - ez nagyon tetszett nekünk, kár, hogy már csak a maradványait és a makettjét lehet megtekinteni.
Fent, 70 méter magasságban van egy étterem, melynek bejáratánál ismét Manowar plakát fogadott minket. Az magasban eltöltött 2-3 óra után visszatértünk Kavarnába, kipihentük a napot és nem sokkal később elindultunk a stadionba, a koncert helyszínére.
Franciaország - Párizs - 2005
Bécs - 2003
http://www.zoovienna.at/
Görögország - Sarti 2003
Vérszemet kaptunk. Többet akartunk és újat. Kiválasztottuk Görögországot és ezen belül Sartit, észak-Görögországban, a Chalkidiki félszigeten. Busszal mentünk utazási irodával, két hétre. Bár a határt átlépve naívan máris a kék-fehér épületeket vártuk, ez nem volt jellemző sem az út során, sem az üdülőhelyen, mégsem ért minket semmilyen fajta csalódás. Sarti egy kis görög üdülőfalu, melynek tengerpartja kb. 2 km hosszú - melyet kétoldalt az Ithamos hegység lábai szakítanak meg körbeölelve ezzel a falucskát. A víz kristálytiszta, sem algák, sem más nem koszolja, a helyiek hihetetlenül vendégszeretőek és tavaly (2006) volt a 4. alkalom, hogy visszatértünk, mert valamiféle mágneses erő rendszerint visszatérít minket minden évben. Sarti egy beton, techno és nyüzsgés mentes csendes, nyugis üdülőhely, azok az emberek, akik egyszer voltak, mind visszavágynak, és úgy beszélnek róla, mint az otthonukról. :) Információk Sartiról: Sarti
Horvátország - 2001
Az útikönyv hasznos dolog, találtunk benne egy Nin nevezetű helyet, amelyet helyközi járattal lehetett megközelíteni. Délelőtt, amikor odaértünk, a part olyan volt, mint a fotón, délutánra pedig jó részét ellepte a víz a dagály miatt. Csendes, eldugott hely, homokos-agyagos parttal, remeterákokkal. Kisgyerekeknek különösen jó a sekély vízű part miatt. A büfé - pontosabban étterem nincs túl közel, ezért érdemes annyi ételt-italt vinni, amennyi elég az ott tartózkodáshoz. Mi nagyjából egy napot töltöttünk ott el. Ninről további info: http://www.nin.hr/
És mivel én személy szerint hajó-őrült vagyok, nem maradhatott ki a hajókirándulás sem. A Kornati-szigetekre fizettünk be, a hajón kaptunk kisebb adag ételt, narancslevet, a hajó útja a Kornati Nemzeti Parkon át vezetett és egy lakatlan szigetig vitt. Ott kikötött a hajónk, és kaptunk egy kis időt strandolásra. Delfint sajnos nem láttunk, bár nagyon kémleltük a tengert. A lakatlan sziget nagyon szép volt, de a sok tengeri sün miatt nem mertünk bemenni a vízbe. http://www.kornati.hr/
Mindent összevetve Horvátország nagyon szép, ha lesz rá lehetőségünk, biztos, hogy visszamegyünk, hiszen 2002-ben jártunk ott, és az már elég rég volt! :)
Erdély - 1999 / Első útjaink
Aki a Gyilkos-tóhoz szeretne elmenni, nem árt tudnia, hogy a szálláshelyek hamar megtelnek. Amikor mi voltunk, egy taxis segítségével próbáltunk szállást találni, de sajnos nem jött össze. Bírjuk a gyűrődést, de az az éjszaka tényleg húzós volt. Egy non-stop büfében kellett megvárnunk a reggeli 9 órát, amikor végre felszabadult egy hely a képen látható fa villában. Éjjel jött egy csapat ember, akik ivásba és hangos dalolásba kezdtek, párosítva ezt az asztal verésével - az akkori gondolatainkat inkább nem osztom most meg veletek. A szállásnak, amit kaptunk nagyon tetszett a természetessége, jó nagyon aludtunk az éjszakázás után. :)
Az utolsó években eljutottunk a román tengerpartra, ekkor voltunk először tengernél. bár a tenger valóban szép volt, sajnos ellopták az iratainkat így elment a kedvünk Romániától. Más úticélt kellett választanunk, mondván, hogy majd egyszer még visszatérünk...